A hullámos levelű vagy kerti rebarbara (Rheumrhabarbarum vagy undulatum) a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozik és rokon a sóskafélékkel. Magyar nevét latin botanikai nevéből vettük át, mely eredetileg annyit tesz: "a barbárok gyökere". Az eurázsiai elterjedésű rebarbara nemzetség őshazája Ázsia, innen került Európába, ahol egyes fajainak gyökerét gyógynövényként használták.
Anglián és Németországon keresztül került Európába, ahol kezdetben csak dísznövényként ismerték, majd a XVIII. századtól zöldségként is termeszteni kezdték. Ma is angol és német földön használják leginkább a szakácsok és háziasszonyok.
Tápanyagok
Hazánkban, ahol a friss zöldségek és gyümölcsök között
számos vetélytársa akad, legfőbb erénye, hogy már koratavasszal megjelenik,
vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag, friss zöldség, aminosav-összetétele
és -tartalma is hasznos. Jellegzetesen fanyar, savanykás ízét magas almasav-,
citromsav- és oxálsav-tartalma határozza meg. 100 g rebarbara mindössze 16
kilókalóriát tartalmaz. A belőle készített ételek mégsem mondhatók soványnak,
mivel viszonylag sok cukorral készülnek. Hasznos növényi rostokat, tartalmaz,
továbbá értékes cseranyagokat, flavonoidokat, polifenolokat. A vitaminok közül
pedig bőségesen van benne A-, B1-, B2-
és C-vitamin, valamint niacin, ásványi anyagai közül kiemelkedően sok
káliumot, kalciumot, foszfort, magnéziumot, vasat és szelént tartalmaz.